Az ötödik ciklus a közgyűlésben, negyven év az MMK-ban – végig a köz javára
Szántó Péter népművelőként kezdte a pályafutását, ráadásul a történelmileg ikonikus Vasmű Klubban, majd negyven esztendőt töltött az MMK-ban, és személye évtizedekig meghatározó volt a város kulturális életében. Kulturális feladatai mellett a közéletben a mai napig jelen van, tavaly októberben az ötödik képviselői ciklusát kezdte.
Szántó Péter neve évtizedeken keresztül meghatározó és megkerülhetetlen volt a helyi kulturális közegben. Sokan talán a tánchoz kötik a nevét, hiszen annak nagyköveteként eléggé „felforgató” életet élt a kilencvenes években, tizenhat nemzetközi táncverseny megszervezése és lebonyolítása fűződik a nevéhez Dunaújvárosban.
Folyamatosan megszolgálni a bizalmat
Húsz éven keresztül igazgatóként irányította a Munkás Művelődési Központot, a benne levő szervezeteket és formálta-kiszolgálta egy város kulturális életét, közművelődését. Ma az 1. számú választási körzet önkormányzati képviselője és körzetében ugyanolyan aktív, mint korábban.
– Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy miért lett önkormányzati képviselő?
– Ötször lettem megválasztva önkormányzati képviselőnek, az első időszakban a Római városrészi körzetben, köszönhetően annak, hogy az MMK-ban dolgoztam, ahol nagyon sokan ismertek, minden nap láttak. Aztán beköltöztem a Vasmű útra és már a lakóhelyem szerinti körzetben indultam és vállaltam ezt a közéleti feladatot. A képviselői időszakomat mindig is büszkeséggel éltem és élem meg és úgy tekintek rá, hogy a választóimnak szükségük van rám, illetve a munkámra, ezért kaptam bizalmat.
Negyven esztendő az MMK-ban
– Életének, pályafutásának legmeghatározóbb helyszíne az MMK. Mennyire volt fontos, főleg így időben visszatekintve?
– Nagyon fontos volt és nagyon meghatározó. Én az MMK jogelődjénél, a Vasmű Klubban dolgoztam először, ahol egy nagyon jó baráti társaság vett körül. Ez a Vasmű Klub egy nagyon különleges hely volt a város életében, ott és akkor az ország legnevesebb művészei fordultak meg, igazi kulturális centrum volt. Aztán 1974-ben Raabe Imréné Judittal együtt kerültünk át az újonnan átadott MMK-ba, ahol pedig Molnár Andrásné volt az intézmény akkori igazgatója. Én úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy a mi hármasunk volt az, amely igyekezett beindítani a művelődési központot minden tekintetben. És azt gondolom, hogy az akkori MMK a kultúrának egy olyan színfoltja volt Dunaújvárosban, ami példaértékű volt és természetesen megismételhetetlen. Valószínűleg a sorstól nekem egy ajándék ott és akkor jelen lenni, alkotni, létrehozni. Legbelül a mai napig nem tudtam teljesen elengedni az MMK-t, gondolok rá, eszembe jut.
– Apropó, Vasmű Klub. Jó ideje üres ez a bizonyos szebb napokat látott Vasmű Klub. Mi lesz vele?
– Természetesen jó lenne hasznosítani. Én már többször és több vonalon is igyekeztem megoldást találni, de ez az épület a vasmű tulajdona. Egyébként abszolút lehetne hasznosítani és nem csak a Barátság városrésznek jelentene akár egy kulturális-közművelődési helyszínt, hanem az egész városnak. Meglátjuk, mi lesz.
Az MMK és a tánc
– Fontos helyszín volt az életében az MMK, és beszélnünk kell azokról a táncversenyekről, amelyek hosszú éveken keresztül hozzátartoztak Dunaújvároshoz.
– Az MMK-ban kezdődött a táncos karrierem, és a mai napig tisztelettel említem meg Wünsch Laci bácsi és felesége, Tomcsányi Éva néni nevét, akik közreműködésével az MMK-ban is elkezdődhetett a tánc oktatása, aztán néhány év elmúltával megalakíthattam a Magyar Divat-és Sporttánc Szövetséget. Dunaújvárosban 16 alkalommal rendeztünk nemzetközi táncversenyt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan emlékeznek még ezekre a versenyekre, hiszen egy fél város drukkolt a dunaújvárosi csapatokért és figyelte a versenyeket. Emlékszem arra, hogy Amerikában voltam kint egy versenyen, ahol franciák kérdezték meg tőlem, hogy mikor lesz verseny Dunaújvárosban, mert ide mindig szívesen jönnek. Szerettek minket a világban, és szívesen jöttek hozzánk mindenhonnan. Én 10 évig voltam a tánc világszövetség alelnöke és még a mai napig vannak olyan megnyilvánulások, amik egészen különlegesek, és szó szerint meghatóak. Negyven esztendőt dolgoztam le az MMK-ban, reményeim szerint elődeimmel együtt én is olyan igazgató voltam, aki a folyamatos közművelődési igényeket képviselte. A másik, engem a még a mai napig sokszor állítanak meg azzal, hogy emlékeznek még valamelyik programra, ami de jó volt annak idején és közösen nosztalgiázunk. Negyven év nagyon sok kollégát és nagyon sok látogatót jelentett és nagyon színes programot kínáltunk a város lakóinak. Számomra nagyon szép emléket jelent ez az időszak.
Folyamatos képviselői jelenlét
– Amikről eddig beszéltünk egészen biztosan nem tartalom nélküli mondatok voltak és üres frázisok, hiszen ön „Dunaújvárosért” díjat, illetve „Pro Cultura Intercisae” díjat vehetett át, vagyis egy város ismerte el a munkásságát. Most milyen képviselőnek lenni?
– Talán az a legfontosabb, hogy szeretem csinálni, nem számít a kor, csak az, hogy feladat van, és meg kell oldani. Ha a képviselői munkámról kell beszélni, akkor mindig kiemelem a hivatal városüzemeltetésért felelős kollektíváját, akiktől mindig óriási segítséget és együttműködést kapok, minden egyes alkalommal. Most mielőtt leültünk beszélgetni, hívtak fel telefonon, hogy az Osztrava téren van egy probléma, ha lehet, nézzem meg, segítsek megoldani. Beültem a kocsiba, megnéztem, lefotóztam és már el is juttattam a városüzemeltetésre, kérve a hivatal közreműködését. És ez általában így működik, ha engem kéréssel, problémával, panasszal keresnek meg a körzetem lakói, akkor minden esetben igyekszem a megoldást keresni, közreműködni. Én itt lakom a saját körzetemben, így az én fogadó órám, ha úgy tetszik folyamatos, akkor is tart, ha elmegyek a boltba. És ez a valóságban tényleg így is működik. Előttem van egy feladat és azt minél hamarabb és minél jobban meg akarom oldani. Én valahogy így működöm.
– Napi szinten vannak feladatok?
– Igen. Valami mindig van. Lehet, hogy apróság, de az érintett számára valószínűleg fontos, így nekem is. Napi feladataim vannak, több intézmény is van a körzetemben, amelyek folyamatos jelenlétet igényelnek és én ott is vagyok. Aztán vannak a napi működéssel, fenntartással kapcsolatos dolgok, kukák, padok, fűvágás, kidőlt fa. A szemét, a hulladék elhelyezése mindig fontos, úgy készülünk, hogy lesz az idén is lomtalanítás, ahol megint egy csomó szeméttől tudunk megszabadulni. Csinálom és teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Én a választóimtól bizalmat kaptam, a fő dolgom ezt megszolgálni, akár minden nap.
DMJV Önkormányzata
(Fotók: Végh Zoltán)
